Turba Attila
A következő szemelvény a
Zöld fülű Manócska és barátai
című kötetből olvasható. Zöld fülű Manócska a hatalmas kerekerő erdei manója, aki miután kijárta a manóiskolát, beköltözött az óriási tölgyfa alatti kuckóba. Manócska a Zöldfülű manók nemzetségének tagja, akik arról híresek, hogy a zöld világra különösen érzékeny a fülük, egyesek szerint még a növények beszédét is képesek meghallani. Ezért küldik őket Manóföldről az erdőkbe szerte a világba, hogy vigyázzák az erdők rendjét.
A második kötetben Manócska megtudja Vakond komától, hogyan jutott el a híres Vakond Valdemár hajdanán a törpékhez. A törpékhez készülőknek három próbát kell teljesíteniük, hogy megszerezzék a Törpe Próbamestertől a törpekristályokat, hogy Manócska varázspálcájával egyesülve, majd világítsanak nekik a földalatti útjuk során. Törpeország titkos bejáratát megtalálva kezdetét veszi a nagy kaland, melynek során felfedezik a hét törpefalut, ahonnan hét kristályt hozhatnak el magukkal. Megoldják Aranyváros rejtélyét, ezért a törpekirály megjutalmazza őket. A bátor utazók, Manócska, Mókus és Vakond koma kalandos úton kerülnek vissza a földfelszínre a földalatti szélcsatornán keresztül, miután megfejtik a kapu kinyitásának titkát a kristályok segítségével. Hazatérve megtudják, hogy mire valóak a kristályok, amelyeket magukkal hoztak. Pali bácsi az állatok nyelvére oktatja a falubeli gyerekeket, miután békét teremt a torzsalkodó falusiak között. Az ősz közeledtével Manócska egyre inkább érzi, hogy már nincs messze az újabb találkozás Tündérkével. Végre megkapja a várva várt üzenetet és lázasan készülődnek Pókocskával, hogy Tündérke megfelelő pókhálót találjon, ha megérkezik, amiből téli ruhát varrhat majd magának. Hogy megérkezik-e végül? Az majd a következő fejezetben kiderül.
Világító varázspálca
– „Megjöttünk Manócska. Most csak a tóparton tudtam leszállni, mert az óriási tölgyfáról a tegnap esti vihar letört egy nagy ágat és az most keresztbe fennakadt a szomszédos szilfán. Eltorlaszolja a kuckó előtti tisztást. Itt még sötét van, óvatosan lépkedj. – intette a Táltos.
– Az orromig sem látok majd ebben a sötétben, sóhajtozott Manócska. Köszönöm a segítséget, majd tapogatódzva megyünk. – szólt oda Mókusnak, aki éppen akkor hasalt el egy letört faágban.
– Miért nem használod a varázspálcát? – kérdezte a Táltos.
– Mire? – csodálkozott Manócska.
– Hát, hogy világíts vele! – szólt a Táltos, aztán búcsút intett és felemelkedett a levegőbe, s csendes szárnycsapásokkal távolodott a felhők között.
– A varázspálcával világítani? Kár lenne rögtön eltüzelni Manócska, hiszen csak most kaptad meg. Majd csak elbotorkálunk valahogy az óriási tölgyfáig. – mondta Mókus és már indult volna, mikor Manócska megfogta a vállát.
– Várj csak! A Táltos biztosan nem arra gondolt, hogy gyújtsam meg a pálcát. Kell, hogy legyen valamilyen módja annak, hogy a pálca világítson! De, ha a pálca világítani tud éjszaka, akkor…..
– Akkor tud a föld alatt is! – fejezte be a gondolatot Mókus. Ez nagyszerű Manócska, akkor meg van, hogyan fogunk a föld alatt látni! Már csak azt kell kitalálni, hogyan bírjuk rá a pálcát a világításra és hogy megtaláljuk a törpebirodalomba vezető sziklabejáratot és valahogyan ki tudjuk azt nyitni. Semmiség. – mondta Mókus, aztán átesett egy következő faágon, ami előtte hevert a fűben.”
További szemelvények a kötetből
Olvasson bele, nyerjen ízelítőt!
Küldje el üzenetét!
Navigáció
Mesélő Találkozók
Könyveink
Kövessen Facebookon, Instagrammon
Kapcsolat
Mesélő Kft.
Turba Attila – szerző
Facskó Ágnes – tulajdonos
Telefonszám mobilon egy érintéssel hívható!