Tündérek a tisztáson

Tündérek a tisztáson

„- Ilyen a tündérillat? Mennyei! – lelkendezett Vendel.
Eközben Manócska ellazulva nézett és hallgatott a semmibe, mikor egyszer csak lágy, csilingelő nevetést hallott a jobb oldalán, közvetlen maga mellett. Elnézett a távolba és végre megpillantotta a mellette lebegő tündér sziluettjét. Ahogy kicsit szokta a szeme ezt a fajta nézést, lassan megjelent előtte a tündér és még sok-sok másik. Akkor látta, hogy az egész tisztás telis teli van repkedő, fickándozó, kuncogó tündérekkel.
– A manóba, milyen sokan vannak!
– Már én is látom! Kiáltott fel Mókus és nagyokat hajlongott körbe-körbe, mert minden tündér köszönt neki, akivel csak összeért a tekintetük.
– Ti meg hol látjátok azokat a tündéreket? – méltatlankodott Vendel.
– Én csak a szagukat érzem, most már mintha hallanék is valami heherészést, de sehol nem látok senkit.
Tündérke megcirógatta Vendel füleit.
– Ha esetleg felemelnéd a fejedet, akkor lehet, hogy többet látnál.
Manócska akkor látta csak, hogy Vendel végig turkáló pozícióban szimatolt a földön, az orrával bökdösve a füves talajt. Így persze, hogy nem láthatta a tündéreket, akik a fejük fölött cikáztak könnyű szárnyaikkal. Végre felnézett és szinte beleszédült a látványba. Sok gyönyörű színes ruhás, színes szárnyú tündér nyüzsgött körülöttük. Egy idősebb tündér ereszkedett le hozzájuk. Nem volt öreg, csak a haja volt teljesen fehér, ebből gondolták, hogy idősebb. Szépsége csak úgy ragyogott.
– Legyetek üdvözölve kedves vendégeink. Tündéranyó vagyok. Tündérföld felelőse.
– Te vagy a királynő, aki minden tündérnek parancsol? – kérdezte Mókus áhitattal.
– Nálunk nincsen királynő. – mondta mosolyogva a fehér hajú tündér. Itt csak felelősök vannak, akiknek az a dolga, hogy döntéseket hozzanak, ha tündérföld jóléte a tét. Egyébként minden tündér a maga királynője, mindenki magának parancsolhat, a másiktól csak kérhet.
– Bölcs dolog. – nyugtázta Manócska. Az emberekre is ráférne ez a szabály.
– Ha figyelnek ránk, mi megtanítjuk őket. – mondta Tündéranyó, majd intett a mögötte lebegő tündéreknek. Most vegyétek fel a szárnyaitokat, mert tündérföldön e tisztás kivételével a lábaink nem érhetik a talajt.”