Kívül tágasabb

5. Tudtad?

Amikor meglátsz egy fehér bottal sétáló embert az utcán, első gondolataid egyike, hogy segíts neki. Nagyon kedves tőled, hogy ilyen figyelmes vagy, de jó eséllyel kellő jártassággal rendelkezik ahhoz, hogy boldoguljon egyedül is a már jól ismert útvonalán.

Lehet, hogy a tanácstalannak, kétségbeesettnek tűnő látássérült ember csak koncentrál, és tervezi a következő lépését. Biztos lehetsz benne, hogy jelezni fogja, ha segítségre szorul. Elfordítja a fejét, várakozón feléd néz, megtorpan, megszólít, a karját lendíti tétován vagy épp határozottan. Vedd észre, ha szüksége van rád, de ne kelts benne rossz érzést azzal, hogy olyankor is rászoruló emberként tekintesz rá, amikor nem az.

Ha úgy ítéled meg, hogy igényt tart a segítségedre, még mielőtt nekiveselkednél, érdemes előbb rákérdezni, élni kíván-e vele. Ne sértődj meg, ha elutasítja a felajánlásodat!

Ha viszont olyan szerencséd van, hogy szüksége van az asszisztenciára, bátran kérdezd meg tőle, segíthetsz-e neki valamiben. Ez a néhány szó mindenképpen kell ahhoz, hogy felmérjen téged, rád bízhatja-e magát.

Több lehetőséged adódik a segítésre iskolai, munkahelyi környezetben. A közösségedben tanuló látássérült diáktársad számos olyan helyzetbe kerülhet teendői végzése során, amikor apró segítő ajándékaiddal nap mint nap kedveskedhetsz neki: előkeresed elkallódott váltócipőjét, felteszed töltőre a notebookját, esetleg átrobogsz vele az ötperces szünetben a következő terembe, hogy még csengetés előtt beérjetek. Figyeld meg, mikor szorul a segítségedre. És úgy, ahogy másokat is kisegítesz ügyes-bajos dolgaikban, látássérült társaddal is légy előzékeny, figyelmes! De ne szégyellj visszavonulót fújni, ha a segítség mértéke már bántja önérzetét, vagy korlátoz téged mindennapi tevékenységeidben.