Törpeország határán

Törpeország határán

„A kalandorok sokat mentek lefelé a széles lépcsőkön, miközben ámuldozva csodálták a sziklaképződményeket és a sziklák rései közt itt-ott megbúvó nemes kristályokat. A törpe próbamester szűkszavúan vezette őket. Egyszer egy nagy teremhez értek, ahol sziklafal állta az útjukat.
– Na, eddig kísértelek Benneteket, innen már hamarosan egyedül kell tovább mennetek.
Manócska megrettenve nézett a sziklafalra. Talán egy újabb próbatétel? Gondolta magában és már nézegette, vajon mi lehet a nyitja a kőfalnak, amely olyan határozottan magasodott az útjukban. A törpe próbamester észrevette Manócska elbizonytalanodását és kedvesen megveregette a vállát.
– Ne aggódj, mindjárt itt lesz a törpeőrség és átkísérnek a felső és alsó sziklavilág kapuján.
– Miért, ez még nem Törpeország, ahol eddig jártunk? – kérdezte gyanakodva Manócska.
– Nem, persze, ez még csak a közvetlenül a föld alatt lévő sziklás világ. Ide még benyúlhatnak föld fölötti barlangok és a föld fölötti vizeket szállító patakok föld alatti részei néha lesodornak egy-egy állatot, akiket a törpeőrség visszaküld a földfelszínre. Itt van az a kapu, amelyik Törpeország igazi bejárata. Én nem megyek veletek, mert még száz év hátra van a föld felszíni szolgálatomból, de hála nektek, azt hiszem ezután már nyugalmasan fog telni ez a szolgálati idő.

Azzal megkopogtatta a sziklafalat. Akkor vették észre, hogy a sziklafal nem is olyan sima. Az egész fal egy nagy titkos törpejel, csak olyan nagy, hogy közelről nem lehetett kivenni a csákányokat. Ekkor az egész hatalmas fal elfordult és feltárult egy sokkal hatalmasabb és tágasabb terem, mint, amiben akkor voltak. A nyílás túloldalán két vékony, daliás törpe várta őket. A törpe próbamester törpeüdvözléssel köszöntötte mindkettőjüket. A törpeőröknél nem lámpás volt, hanem lándzsa, aminek a végén színes kristálygömb fénylett. Mókust elbűvölték a kristálygömbök.
– Úgy szeretném megérinteni! Szabad? – kérdezte az egyik őrtől. Az rémülten hőkölt hátra.
– Nanana! Lassan a testtel földi jószág! A kristályokat csak indokolt esetben lehet megérinteni! Ezek bűvös kristályok, nem holmi játékszerek!”