A szükségletek nézőpontja

A szükségletek nézőpontja

– „…Az egészben az a lényeg, ami nekünk fontos, hogy fel kell készülnünk arra az időre, amikor tartósan nem lesz elegendő áram, tehát az életünk fenntartásához máshonnan kell az energiát biztosítani. – foglalta össze Herátys a hallottakat.
– De, hát ez lehetetlen. – sóhajtott Fred. Mit tudunk még változtatni a szokásainkon? Meddig lehet még csökkenteni az energiafelhasználásunkat?
– Nem a szokásainkon, hanem először a gondolkodásunkon kell változtatni. – mosolyodott el Herátys.
– Ezt meg hogy érted? Hogyan lesz elegendő energiánk attól, ha a gondolkodásunkon változtatunk? – kérdezte érdeklődve Fred.
– Mindenki csak az energiafelhasználás csökkentéséről beszél, mint lehetséges megoldási út. Mi lenne, ha az energiaszükségletünket csökkentenénk? Mindenki csak arról beszél, hogy alternatív energiaforrások után kellene néznünk! Mi lenne, ha alternatív energia formákat találnánk, amelyek rendelkezésre állnak, csak nem használjuk fel, mert a gépeinket, eszközeinket kizárólag elektromossággal működtetjük, ezért minden energiaforrást elektromos energia előállítására használunk.
– Miféle alternatív energiaformákra gondolsz? – kérdezte értetlenül Fred. Ez valami olyasmi, ami úgy érzem meghaladja még a képzelőerőmet is.
– Csak szépen sorjában! – mosolyodott el megint Herátys. Látod, megint arra koncentrálsz, mi az, ami lehetetlen. Persze, megértem, hogy kecsegtető olyasmiben ringatni magukat, ami meghaladja a képességeinket, mert, akkor a felelősséget is legálisan engedhetjük el. Meg sem hallottad, amit azelőtt mondtam, mielőtt az alternatív energiaformákról beszéltem.
– Miért, mit mondtál?
– Azt mondtam, nem az energiafelhasználás csökkentésére kellene koncentrálni, hanem az energiaszükségletünk csökkentésére!
– De, hát mi a különbség?
– Nagyon sok! Ha az energiafelhasználás csökkentésére törekszel, minduntalan arra kell magadat trenírozni, hogy valamit megvonj magadtól, hiszen folyamatosan felül kell írnod a szükségleteidet. Mondok egy példát, hogy jobban megértsd. A gondolkodási sémáidban például sötétedéstől pirkadatig világításra van szükséged, hogy láss a sötétben is, mert a napod nem ér véget alkonyatkor és nem is kezdődik el pirkadatkor. Ha elfogadnád a természet rendjét, ami azt üzeni nekünk, hogy nappali világosságban vagyunk képesek olyan aktivitásokra, amihez a szemünket használjuk, nem volna szükségünk világításra sötétben. Ez még messze nem jelentené azt, hogy alkonyattól pirkadatig csak aludni lehetne, hiszen a látásunk remekül működik a holdfényben is és akár a világosban előkészített ételt már félhomályban is elfogyaszthatjuk és egymással beszélgetni például nagyon is jól tudunk sötétben. – magyarázta Herátys.
– Azt mondod, hogy ha a szükségleteinket megváltoztatjuk, vagy a lehetőségekhez igazítjuk, minden megoldódik? – kérdezte Fred.
– Azt azért nem mondom, de első lépésként azzal, ha a szükségleteinket a realitásokhoz igazítjuk, sokat segíthetünk magunkon, hogy a világváltásban megtaláljuk a helyünket.
– Hmm. Egyszerűnek hangzik, amit mondasz mégis van benne valami nyugtalanító. – ingatta a fejét Andrej.
– Valóban egyszerűnek hangzik, azonban a szükségleteink átírása mély érzelmi viharokkal teli tudati átalakulással jár. Na ez már nem olyan egyszerű, de ezt gondolom sejtitek. – summázta Herátys és indítványozta, hogy máskor folytassák ezt a beszélgetést.”