Turba Attila
A következő szemelvény a
Zöld fülű Manócska és barátai
című kötetből olvasható. Zöld fülű Manócska a hatalmas kerekerő erdei manója, aki miután kijárta a manóiskolát, beköltözött az óriási tölgyfa alatti kuckóba. Manócska a Zöldfülű manók nemzetségének tagja, akik arról híresek, hogy a zöld világra különösen érzékeny a fülük, egyesek szerint még a növények beszédét is képesek meghallani. Ezért küldik őket Manóföldről az erdőkbe szerte a világba, hogy vigyázzák az erdők rendjét.
A második kötetben Manócska megtudja Vakond komától, hogyan jutott el a híres Vakond Valdemár hajdanán a törpékhez. A törpékhez készülőknek három próbát kell teljesíteniük, hogy megszerezzék a Törpe Próbamestertől a törpekristályokat, hogy Manócska varázspálcájával egyesülve, majd világítsanak nekik a földalatti útjuk során. Törpeország titkos bejáratát megtalálva kezdetét veszi a nagy kaland, melynek során felfedezik a hét törpefalut, ahonnan hét kristályt hozhatnak el magukkal. Megoldják Aranyváros rejtélyét, ezért a törpekirály megjutalmazza őket. A bátor utazók, Manócska, Mókus és Vakond koma kalandos úton kerülnek vissza a földfelszínre a földalatti szélcsatornán keresztül, miután megfejtik a kapu kinyitásának titkát a kristályok segítségével. Hazatérve megtudják, hogy mire valóak a kristályok, amelyeket magukkal hoztak. Pali bácsi az állatok nyelvére oktatja a falubeli gyerekeket, miután békét teremt a torzsalkodó falusiak között. Az ősz közeledtével Manócska egyre inkább érzi, hogy már nincs messze az újabb találkozás Tündérkével. Végre megkapja a várva várt üzenetet és lázasan készülődnek Pókocskával, hogy Tündérke megfelelő pókhálót találjon, ha megérkezik, amiből téli ruhát varrhat majd magának. Hogy megérkezik-e végül? Az majd a következő fejezetben kiderül.
II. rész Manócska és törpék
– „Miért kell neked azokat a törpéket keresgélni Manócska? – horkant fel Vendel, amikor Manócska izgatottan mesélte, milyen kalandra készül.
– Hát, kedves Vendel Megpróbálom elmagyarázni. Gondolj bele, Te miért turkálsz egész nap? Mert tudom, hogy nem mindig csak akkor turkálod a földet, amikor éhes vagy.
– Én mindig éhes vagyok. – jelentette ki Vendel. Ezért mindig turkálnom kell. Mindig keresnem kell, hogy megtaláljam, amit keresek.
– És megtalálod? – kérdezte Mókus.
– Persze, megtalálom, de, mihelyst megtalálom, újra keresnem kell, hogy megint megtaláljak valamit. Mert megtalálni jó, de keresni még jobb. Ha folyton csak megtalálnék valamit és nem kéne keresni, akkor nagyon unalmas volna az élet. – lamentált Vendel, már csak úgy magának dünnyögve.
– Na látod! – mondta Manócska. Hát ez van velem is. Szeretnék folyton új dolgokat megtalálni! De ehhez fontos, hogy mindig keressek. Ha valamit nem ismerek, már alig várom, hogy megkeressem, hogy megismerhessem. Megkeresni és megismerni, a legjobb dolog a világon! Annyi érdekesség van a világban, amit még nem ismerek és én nem akarok tétlenkedni, ezért indulok most a törpék keresésére.
– Ahá! – derült fel Vendel.
– Akkor te is turkálsz, csak nem a földben, hanem a világban.
– Mondhatjuk így is. – hagyta rá Manócska Vendelre, aztán már azon kezdte törni a fejét, hogyan is kezdjen hozzá a törpék kereséséhez.”
További szemelvények a kötetből
Olvasson bele, nyerjen ízelítőt!
Manócska és törpék
Turba Attila: Zöld fülű Manócska és barátai - Manócska és a törpék c. kötetből
2024.02.21./Szerző: adminVilágító varázspálca
Turba Attila: Zöld fülű Manócska és barátai - Manócska és a törpék c. kötetből
2024.02.27./Szerző: adminTörpeország határán
Turba Attila: Zöld fülű Manócska és barátai - Manócska és a törpék c. kötetből
2024.02.27./Szerző: adminKüldje el üzenetét!
Navigáció
Mesélő Találkozók
Könyveink
Kövessen Facebookon, Instagrammon
Kapcsolat
Mesélő Kft.
Turba Attila – szerző
Facskó Ágnes – tulajdonos
Telefonszám mobilon egy érintéssel hívható!
