Manócska és a Templom Egere

Mire gondol a Templom Egere?

„Manócskát sehogy sem hagyta nyugodni, amit a Templom Egerétől hallott az emberekről. A manóiskolában az emberekről tanultak a legkevesebbet. Mintha rémlett volna neki, hogy a bölcs manóprofesszorok mindig csak azt mondogatták, amikor az emberek felől szó kerekedett: “hogy az nem olyan egyszerű, hogy mindegyik más, meg, hogy meg kell őket ismerni, de nem feltétlen mindet, csak, amelyik érdeklődik, mert, különben is csak az fogja meglátni…”, meg hasonlókat. Mindenesetre igen furcsának találta, hogy az erdőben nem éltek emberek. Másnap el is ment a Templom Egeréhez az erdőszéli kis kápolnához. A Templom Egere nagy örömmel fogadta, megkínálta finomságokkal és elhalmozta a kérdéseivel:

– Te Manócska, mondd! Egy manó miket tanul a manóiskolában? És igaz, hogy vannak tündérek meg koboldok is az erdőben? És törpéket meg sárkányokat láttál már életedben?
– Állj, állj, lassabban! – csitítgatta a kíváncsiskodót Manócska. – Ilyen sok kérdésre nem tudok egyszerre válaszolni. Na, jó, elmondom, amit tudok, de ígérd meg, hogy akkor te is elmondod nekem, mit tudsz az emberekről!
– Rendben van, áll az alku. – csapott a tenyerébe a Templom Egere, és kényelmesen elhelyezkedett, úgy hallgatta Manócskát.
– Nos, hogy az elején kezdjük, a manóiskolában a manók elsősorban manóságot tanulnak.
– Az meg mi? – csodálkozott el a Templom Egere.
– A manóság, az amolyan viselkedés féle. Hogy hogyan beszéljünk egymással, ha azt akarjuk, hogy a másik megértsen bennünket, vagy, hogyan gondolkodjunk egymásról, hogy ne bántsuk meg a másikat.
– Mit számít az, hogyan gondolkodunk? Úgysem tudja senki! – vetette közbe az egér.
– Nem úgy van az! – intette Manócska. – A manók látják egymás gondolatait és mások is láthatják, csak éppen lehet, hogy nem veszik észre, mert nem figyelnek eléggé. A manók száz évig csak azt gyakorolják, hogyan kell odafigyelni a másikra, hogy minden rezdülését észrevegyék és ebből világosan lássák, mire gondol a másik.
– Akkor én most mire gondolok? – kérdezte kételkedve a Templom Egere.

Manócska alaposan szemügyre vette, aztán azt mondta:
– Te most arra gondolsz, vajon hová tehetted a tegnapi sajtot, amit annyira szeretsz?
– Hihetetlen! – ámuldozott a Templom Egere. – Ezt meg miből találtad ki?
– Egyszerű. – mosolygott Manócska. – Az orrod hegye ide-oda járt, miközben a bajuszod széle remegett és nagyokat szippantottál a levegőbe.
– Hmm. Te aztán igazán bölcs manó vagy. – nyugtázta az egér. – Folytasd kérlek!”