Manócska és a kezdetek

I. rész A kezdetek

„A zöld fülű Manócska a hatalmas kerek erdőben, az óriási tölgyfa alatt lévő kuckójában lakott. Nemrég helyezték ide, mint frissen végzett erdei manót. Háromszáz évig járt a manóiskolába, amíg meg nem tanult mindent, amit az erdőről tudni kell egy erdei manónak. Jól tudta azonban, hogy azt csak ezután kell majd megtanulnia, hogy kik élnek az erőben és az erdő körül: vizsgákat tett kő, föld, sár és porismeretből. Tanult fű, virág, bokor és faismereteket. Mindent megtudott a csúszó, mászó, futó, úszó és repülőállat-ismeret rejtelmeiről. Sokat hallott a tiszta szívű és a maszatos lelkű emberekről. Ismerte a törpékről, tündérekről, koboldokról és sárkányokról szóló történeteket.

Amikor kinevezték a hatalmas kerek erdő manójának, egyszerre örült, és egyszerre izgult, hiszen a manóiskolában már megszokta az életet háromszáz esztendő alatt. Bölcs manótanárai és manótestvérei között biztonságban élt, mindenki látta a másik gondolatát, érezte a másik érzéseit, és ez olyan szép és boldog világ volt! Az Erdőprofesszor, Manó tanár úr szerint, az erdő is ilyen boldog világ, csak néha összekuszálódnak a dolgok, és akkor nem árt, ha van ott egy erdei manó, aki rendet tesz, ha úgy hozza a szükség. Na, ezért izgult egy kicsit Manócska! Vajon mit jelent az, hogy összekuszálódnak a dolgok?”