Kingával gimnáziumi osztálytársak voltunk. Az iskola után elváltak útjaink, majd egy szép délutáni napon ismét találkoztunk Dunaújváros utcáin. A barátság folytatódott, a barátságot pedig közös munka egészítette ki. Mindketten pedagógusok vagyunk. Amikor elmeséltem Kingának milyen projektbe kezdtem bele, lelkesen támogatott. Így kezdődött az együttműködésünk.
Mi a szakterületed? Hogyan jött az ötlet, hogy lektorálást vállalj? Milyen végzettség szükséges hozzá?
Egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanító-és Óvóképző Karán végeztem. 13 éve szereztem meg a magyar műveltségterületes tanítói diplomám, amelyet 4 éves alsós tanítás követett. Mindig éreztem magamban nyitottságot, hogy megszerezzem a magyarszakos tanári végzettséget, amikor iskolát/új munkahelyet váltottam, erre szükség is volt. Így folytattam tanulmányaimat és 2020-ban megszereztem a magyartanári mesterdiplomát.
Mesterképzés alatt belekóstoltam az online oktatás rejtelmeibe, hiszen a karantén miatt nem tudtuk személyesen folytatni tanulmányainkat, mi voltunk az az évfolyam, akik interneten tettek államvizsgát itthon elsőként (ha jól tudom).
Az online oktatás mélyvízbe dobta a tanári és diáktársadalmat, de én ebben a vízben a diákjaimmal együtt lubickoltam. Azt kívántam, sose legyen vége, és szerettem volna, ha ez a módszer mindenképpen része a munkámnak, akkor is, ha már jelenléti oktatásba állunk vissza.
Rengeteg online és videós irodalmi projektet készítettünk a gyerekekkel továbbra is, amivel sikerült közelebb hoznom az irodalmat a feljövő generációhoz, legalábbis ahhoz a réteghez, akiket taníthattam.
Ma már a főállásomat is az online oktatás teszi ki, hiszen közel egy éve magántanárként tevékenykedem, leginkább online munkaformában.
Tartok írásbeli felvételi előkészítést 4. -6. -8. évfolyamon, külföldön élő magyar gyermekeket tanítok, felzárkóztató és tehetséggondozó órákat tartok, illetve tanulásmódszertant.
Ősszel szereztem meg a Komplex mozgásterápiás tanítói oklevelem, így egyre több gyermek és szülő fordul hozzám azzal a kéréssel, hogy segítsek az iskolai akadályok legyűrésében, vagy a felzárkóztatásban. Ez a feladat is kivitelezhető online formában, amivel imádok kísérletezni.
Jelen pillanatban áramlok a lehetőségekkel, sok-sok projekt vár még rám nyáron és ősszel, ami velem releváns, azt nagyon szívesen elvállalom. Így jött a lehetőség, hogy lektoráljam Atilla könyvét is, amire nagy örömmel mondtam igent. Igazán megtisztelő feladatnak éreztem. A könyv előtt korrektúráztam honlapok szövegeit, segítettem termékleírás összeállításában cégeknek, foglalkoztam online vonzásmarketing szövegírással is, dolgoztam CV-kel és lektoráltam szakdolgozatot. De az első igazi könyvem, amin dolgozhattam: A Zöld fülű Manócska és barátai.
Hogyan kell elképzelni a lektor munkáját? Milyen folyamatokból áll?
Aprólékos folyamat, azért szeretem, mert rengeteget tanulok ettől a folyamattól.
A szerző bizalmat ad nekem, rám bízza a művét, a szellemi termékét, alkotását, amely nagyon megtisztelő feladat. A bizalmáért igyekszem a legjobban teljesíteni, én sem szeretnék csalódást okozni.
A munkafolyamatot mindig meg kell beszélni az íróval, meg kell egyezzünk a munka menetéről és fel kell állítani egy határidőt.
Az első pár oldal után elküldöm a korrekcióm, kikérem az alkotó véleményét, ha kapok jóváhagyást, vagy sikerül konszenzusra jutni, akkor folytatom tovább. Ha kérdés merül fel, azt mindig az adott pillanatban kell tisztázni és nem később. Tehát folyamatos a kapcsolattartás. Ezzel időt nyerünk.
Úgy tudom a Zöld fülű manócska és barátai az első hosszabb terjedelmű szöveged, amire lektorálást vállaltál. Hogy érezted magad, miközben a szöveggel dolgoztál?
Nagyon élveztem! Mivel a korcsoport és a témakör is közel áll hozzám, nagyon nyitott vagyok az élővilág felé, ezért kifejezetten jó volt ezzel a könyvvel dolgozni. Már akkor eldöntöttem, hogy ezt a könyvet be akarom vinni a gyerekek közé!
Sokat tanultam a tartalomból, olyan dolgokat tudtam meg egyes állatokról, vagy arról, amire én nem is gondoltam volna (pl. a vakondokok túrásáról mennyi minden állapítható meg, hogy miért pont azt a helyet választhatta, mikor túrhatta, stb).
Sokat nevettem a munkafolyamat közben, voltak kifejezetten kedvenc karaktereim, mint pl. Vadkan Vendel, akit szabályosan láttam a szemeim előtt! Óriási figura! Iszonyúan szerethető!
Amikor a szöveggel dolgoztál, nem voltak még illusztrációk. Illetve most is csak a környezet, a háttér, a hangulat szerepel illusztrációként, a konkrét karakterek vizuálisan nincsenek megjelenítve. Most magyar tanári szerepedben kérdezlek, hogy szerinted ez előny vagy hátrány? Mi a tapasztalatod a mai gyerekek belső képalkotó képességéről?
Kifejezetten jó dolognak tartom! A képek, az erdő atmoszférája, a hangulata adott a rajzok által. Ebbe mindenki bele tudja képzelni a saját kis figuráit. Pont elég ahhoz az induláshoz, ami elkezdi kibontani a fantáziát, de nem adja meg teljesen, tehát a képzeletbeli folyamatot kénytelen az olvasó vagy a hallgató folytatni. Legjobb módszernek tartom!
Még azt tudnám elképzelni, hogy a könyv egyes lapjaira rajzolni lehessen, helyezzük el az állatokat az erdőben. A mai generáció, az oktatási tapasztalataimra hivatkozva, a tanítás-tanulás folyamatába is akkor kapcsolódik be a legjobban, ha részese lehet. Interakcióra van szüksége a mai generációnak ahhoz, hogy maximalizálni tudjuk az ingerbéli szükségleteit.
A második kötet kézirata már kész van. Hamarosan folytatjuk a munkát és reméljük az év második felében (vagy 2025-ben megjelenik a Zöld fülű Manócska és barátai második része a Manócska és a törpék). Hogyan gondolsz az ezzel kapcsolatos előtted álló munkára? Van valami előfeltevésed, milyen kalandokban lesz része Manócskának?
Természetesen, ha felkérnek a feladatra, örömmel vállalom! Megmondom őszintén, szándékosan nem gondolok előre a történet folytatására. Inkább kíváncsian várom, mivel fogok találkozni! Nekem ebben rejlik a legnagyobb meglepetés, nem abban a realizációs folyamatban, ami az én forgatókönyvem és Attila története között bontakozna ki.
Kövessen Facebookon, Instagrammon
