A mesék írása és újra olvasása közben rendre olyan gondolatok fogalmazódnak meg bennem, amelyek engem megerősítenek abban, hogy amit teszek, annak van helye a mai világunkban, mások számára pedig segíthetnek jobban megérteni, miért fontos a mese a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Alább olvasható néhány gondolat a mesékről.
Gyereknek való mesék
Azt gondolnánk, hogy a mese egyenlő a gyereknek szóló tartalmakkal. Ha egy történetet mesének nevezünk, az valóban garancia arra, hogy a gyermek számára építő, a lelkét tápláló legyen? Gondoljunk csak bele! Ahogy a gyermek fizikai testét étellel tápláljuk, hogy életben maradjon, úgy a lelkét szeretettel, odafigyeléssel tudjuk erősíteni, de a lélek táplálásának egyik hathatós eszköze a mese is. Korunkban már sajnos egyáltalán nem egyértelmű, hogy, amit ételnek neveznek, az valóban alkalmas a testünk táplálására, mégis egyre több van az olyan ételekből, amelyek nem táplálják, sőt kifejezetten mérgezik a testet. A gyorséttermi kultúra alapjaiban formálta át a táplálékról alkotott képünket. Ugyan ez a helyzet a mesékkel is.
Kimondhatjuk, hogy ma már nagyon kevés olyan mese készül, ami gyereknek való, ami alkalmas arra, hogy valóban táplálja a gyermekek lelkét. Az ételek esetében viszonylag egyszerű a dolgunk, mert elég csak megvizsgálni az összetevőket és eldönthetjük, hogy táplálék-e, vagy csak ételnek nevezett valami. Ha pedig valamiről nem derül ki, miből készült, okosabban tesszük, ha nem esszük meg. Persze, ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor nem volnának például gyereksarkok, meg gyerekzsúrok sem a gyorséttermekben. A tudatos szülők felelőssége ráadásul messze túlmutat azon, hogy mivel etetik a gyerekeiket. Ahogy vannak a gyermeki szervezetet károsító ételek, ugyanúgy találkozhatunk a gyermeki lelket károsító mesékkel is. És itt még csak nem is a képernyőn kapott képek koragyermekkori romboló hatásairól van szó.
A lelket tápláló mese elsődleges feladata, hogy a gyermeket biztonságosan vezesse az érzékfeletti világ és a fizikai világ mezsgyéin, mert minden gyermeknek meg kell érkeznie a fizikai világba nem csak a testével, hanem a lelkével is. A fizikai test kezdetben egy ismeretlen terep a gyermek lényének, s mikor azt végre sikerül belaknia, elkezdi tágítani a perspektíváját. A felnőtt, aki már teljesen a fizikai világ hatása alatt áll, a szellemi világ megismeréséhez az anyagi világban megtapasztalt törvényszerűségeket és nyelvi mintázatokat használja. Ezért hívja például a szellemtudomány étertestnek, asztráltestnek, vagy szellemtestnek az emberi lény fizikai testen túli, érzékfeletti részeit.
A kisgyermek az élete első éveiben még sokkal erősebben kötődik az érzékfeletti világokhoz, hiszen közelebb van ahhoz az állapothoz, amikor még nem határolta be a lényét a fizikai teste, ezt hívják a felnőttek misztikus tudatnak. Nem csoda, hiszen a felnőtteknek, ha nem iskolázzák az érzékfeletti világok észleléséhez használatos képességeiket, az az állapot, amiben születésük előtt léteztek, csak misztikus ködbe burkolózott homály lesz az idő előrehaladtával. Ha a gyermeknek olyan meséket adunk, amelyek nem ismerik el a fizikai világon túli létezést és mindent csak materiális logikával, vagy még rosszabb esetben materiális logikátlanságokkal magyaráznak, azok jó esetben éhesen hagyják a gyermeki lelket, rosszabb esetben mérgezik azt.
Az érzékfeletti világokat tagadó, vagy azokkal tiszteletlenül bánó mesék kifejezetten bántóak a gyermeki lélek számára, amely még bizalmatlan kissé a fizikai világgal szemben és nagyobb biztonságot jelent neki, ha sokat hall a szellemi hazájának lényeiről, akik kísérik és támogatják őt az anyagba való megérkezésében. A szülők akkor tudják segíteni a leghatékonyabban a gyermekük megérkezését, ha együttműködnek a mesék lényeivel, tisztelettel bánnak a mesékkel, mert így felismerik, hogy milyen mesék valók a gyermeknek és milyenek nem. Ha ezt megértjük és jól bánunk a mesékkel, valóban tápláljuk vele a gyermekünket.
Gödöllő, 2024. 01.17.
A mese küldetése, az én küldetésem
Mára az ember eljutott arra a pontra, ahol egyszerre zárult be számára egy világ és egyszerre kap lehetőséget arra, hogy kaput nyisson egy rég elfeledett valóság felé. A mai ember számára a valóság a fizikai érzékszervekkel felfogható impulzusokból áll. Azt tartjuk valóságosnak, amit látunk, amit hallunk, amit szagolunk, vagy tapintunk. Olyannyira így van, hogy már alig-alig érzékeljük a szelek, a nap, a víz érintését, nem halljuk az erdők szavát, nem érezzük, mit tesznek értünk az állatok. A tündérekről, manókról, törpékről, sárkányokról, angyalokról meg kijelentük, hogy mind csak mese. Ha pedig mese, az a mai valóságtudatnak azt jelenti, hogy nem valóság, mert a valóság és a mese mai világértelmezésünkben egymást kölcsönösen kizáró entitások. Egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy a fizikai érzékszervekkel felfogható valóság csak egy része annak a valóságnak, ami körül vesz bennünket, átjárja lényünket és a világot kívül és belül.
Számomra a valódi mesék olyan hidak, amelyeken biztonsággal közlekedhetnek gyerekek és felnőttek az érzékfeletti és az anyagi világok között. Ezek valódi, élő mesék. Attól lesznek valódik és élők, hogy a mesélőnek szabad átjárása van az anyagi és az anyagon túli valóságok között és meséjével mutat utat a hallgatójának, olvasójának. A valódi, élő mesék arra inspirálják a hallgatójukat, hogy oldozzák el tudatuk kötelékeit, amelyek az anyaghoz láncolják őket és engedjék meg maguknak, hogy a fizikain túl is lássanak.
Amikor meséket írok gyerekeknek vagy felnőtteknek, az anyagban és az anyagi világon túl tett utazásaimról írok. Abban bízom, hogy a hallgatók, olvasók kedvet kapnak a valóság teljességéhez és felszabadítják a tudatukat az anyag béklyói alól. Ezt persze mindenki csak magának teheti meg, de a valódi mesék ebben hathatós segítséget adhatnak, ha komolyan vesszük azokat. A valódi élő mesék küldetése, hogy kaput nyissanak nekünk a világ teljessége felé. A mesélő dolga a hídépítés, ami átvezet azon a szakadékon, ami a mai ember előtt tátong, amikor a teljesség valóságát akarja elérni.
Gödöllő, 2023.03.29.
A mese nem tréfadolog
A mese tehát jóval komolyabb műfaj, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Egy felnőtt ember számára már megadatik, hogy ítéletalkotó képességével kiválassza a világból felé áramló impulzusokból azokat, amelyek építőleg hatnak rá, és elkülönítse, leválassza magáról azokat, amelyek romboló, megbetegítő hatással bírnak. Ez bizonyos fokú lehatároltsággal is párosul, tehát a felnőtt ember már nem enged be a belső világába akármit. Sőt, inkább azért kell jobban megdolgoznia, hogy valamit beengedjen, ha szükségesnek találja. A gyermek, főleg az első 7-14 évében egészen máshogy működik. Eleinte a határai teljesen átjárhatók, az őt érő impulzusokat szivacsként szívja magába. A kisgyerek, mint ahogyan válogatás nélkül mindent a szájába vesz, úgy fogad be válogatás nélkül minden új gondolatot, szót, képet. Ezért nem mindegy, hogy milyen meséket adunk a gyermekeinknek.
A mesék kódjai
A meséimben olyan gondolatokat „kódokat” rejtettem el gyermekek számára befogadható formában, amelyeket bátran eltárolhat a gyermeki elme, megőrizhet a gyermeki psziché. Ezek a gondolatok felnőtt korban aktiválódhatnak egy-egy ismerős helyzet hatására. Például, amikor a hangya azt mondja hangyabolyra rátelepedett Manócskának, hogy „Ó, ti vaksi behemótók! Azt hiszitek, hogy amit nem láttok, az nem is létezik!” Ez a „kód” megőrzésre kerül a tudatban, mert egy kellemes élmény kötődik hozzá. A „kód” a felnőtt gondolatrendszerben aktiválódva a materiális és spirituális gondolkodás átjárhatóságát biztosító nézőpontváltásokat segítheti.
Mélységbeli perspektíva meséken keresztül
Ezekben a mesékben folyamatos perspektívaváltásokkal tornáztatom a gyermeki elmét. A perspektívaváltásokat nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni. Igaz ugyan, hogy a képernyőképeken is kaphat perspektíva váltó gyakorlatokat a gyermek, de ezek minden esetben kizárólag vizuális ingerek, a belső képalkotó folyamatokat, a fantáziát érintetlenül hagyják. Az a gyermeki fantázia, amelyik csak vizuális ingereken keresztül jut perspektíva váltó gyakorlási lehetőségekhez, teljes mértékben a vizuális ingerekre hagyatkozik és a mélységbeli perspektíva váltásban nem szerez gyakorlatot. Ide a belső képalkotás és a fantázia aktivitására volna szükség. A belső képalkotást és a fantáziát a gyermekek esetében a MESÉLT mesékkel tudjuk megalapozni és erősíteni. A MESÉLT meséken a személyesen, egy térben, ember-ember közti interakcióban zajló folyamatot értem!
Az élő mese varázslata
A legjobb természetesen, ha saját szavainkkal mesélünk és magunk is inspirált tudatállapotban hozzuk a belső képeket, perspektívaváltó kihívásokat a meséinken keresztül a gyermekeinknek. Ha még nem tudjuk ezt megvalósítani, akkor ajánlom ezeket a meséket, amelyek alkalmasak a gyermekek belső képalkotásának támogatására, perspektíva váltó gyermeki elmegyakorlatok végzésére. Ezen túl, ha a mesélő maga is nyitott a mesélés közben arra, hogy befogadja a mesében elrejtett „kódok” felnőtt elmének szóló tartalmait, idővel maga is elsajátíthatja az élő mesélés képességét. Ehhez csak arra van szüksége, hogy az itt és most-ban való jelenlétet megvalósítsa egy olyan tudatállapotban, amikor az érzékszervekkel észlelhető világon túli tartalmakkal (itt a mesevilággal) kapcsolódik a tudat. Az így mesélt élő mese egyszerre hat gyógyítóan a mesélőre és a mesét hallgató gyermekre.
Miért fontos a MESÉLT mese gyermekkorban?
Az a gyermek, akinek a fantáziája a képernyőképek hatására ellustul, nem lesz képes belső képalkotásra. A belső képek okozta öröm érzését nem lesz képes saját erőből előidézni. A belső képek hatással vannak a szervezet hormontermelésére. Az Endorfin, a dopamin, a szerotonin, sőt bizonyos esetekben az oxitocin termelést belső képek által kiváltott pozitív érzések befolyásolják. Ha ezeket a hormonokat kizárólag külső, képernyőkön keresztül adagolt ingerekkel tudja csak a gyermek szabályozni, katasztrofális kitettség alakulhat ki, gyakorlatilag gyermekkorban létrejön a függőség súlyos állapota. A MESÉLT meséken keresztül a gyermek belső képalkotása kifejlődik, a fantáziája segítségével képessé válik mélységbeli perspektíva váltásokra. A mélységbeli perspektíva váltás képessége lehetővé teszi a gyermek számára külső „mankók” nélkül, pozitív érzések előidézését. A gyermek képessé válik az örömhormonok temelésének saját erőből történő szabályozására.
A késleltetés tanulása a meséken keresztül
A mesék vezérfonala mellett megjelennek érdekes mellékszálak lehetőségei, amelyek gyakran nem azonnal kerülnek kibontásra, csak több történettel később. A mai fogyasztói világ a gyermekek számára a vágyak azonnali kielégítését preferáló magatartásmintákat közvetít. Ezzel a gyermekek életéből kimarad a várakozás, a késleltetés, az unatkozás (ami például a gyermeki psziché egyik legfontosabb erősítő gyakorlata). Az a gyermek, aki nem tanul meg várni, súlyos csalódásoknak és állandó frusztrációnak lesz kitéve fiatal felnőtt korára. Egészséges lelki fejlődése már a kora gyermekkorban léket kap és később súlyos árat fizet majd azért, mert gyermekkorában mindent azonnal megkapott, mindenhez azonnal hozzájutott, minden vágya erőfeszítés nélkül teljesült. Az erőfeszítések nélküli beteljesülés élményében szintén óriási szerepe van a képernyőn keresztül kapott ingereknek, ahol a gyermek azt éli meg, hogy minden azonnal, az ő erőfeszítései nélkül teljesül. Ahhoz a bizonyos lelki erőhöz, belső tartáshoz, ami a felnőtt élet kihívásainak leküzdéséhez elengedhetetlen, a MESÉLT meséken keresztül adhatunk jó alapot gyermekeinknek!
Gödöllő, 2022. 12. 01.
Ezzel a kötettel egy különleges könyvsorozat indul útjára. Zöld Fülű Manócska a gyerekeimmel töltött estéimet kísérte végig, mintegy 15 éven keresztül a családi összebújós mesélések alkalmával. A meséket a gyerekekkel együtt szövögettük. Bővelkednek a napi események feldolgozását segítő fordulatokban. Találhattok rövid képszerű leírásokat, amelyek összekötik a gyermeki és a felnőtt leket a csodálatos természettel. De ha jól odafigyelünk, megjelnnek itt-ott az emberlét nagy kérdéseire gyerekként is befogadható válaszok.
A könyvben található mesék összefüggő szövetet alkotnak, egymás után, sorban érdemes haladni velük, hogy az olvasó és hallgató egyre mélyebb barátságot kössön a hatalmas kerekerdő lakóival és mindazokkal, akikkel Manócskáék találkoznak. Egy-egy mese éppen elegendő az esti elalvás előtt. Ha így olvassátok, sokáig kitarthat a könyv és reményeim szerint sok meghitt és örömteli estét hoz majd felnőttnek és gyereknek egyaránt. Persze, ha valaki „túl” izgalmasnak találja, nagyobb falatokat is fogyaszthat belőle, mert hamarosan jön még három könyv, amelyekben folytatódnak a kalandok.
A könyv illusztrációi önálló művészi értéket képviselő akvarell képek, amelyeket az első mesehallgató festett. A képeket egyszerre ihlették a leírt történetek és azok a régi összebújós esték, amikor még a ma már felnőtt illusztrátorunk kisgyerekként hallgatta Manócska történeteit. Gyertek velünk, olvassátok, hallgassátok a történeteket és közben engedjétek szabadon a fantáziátokat, képzeletetekkel merüljetek el a könyv illusztrációiban!
/T.A./
Turba Attila – szerző
Facskó Ágnes – tulajdonos
Telefonszám mobilon egy érintéssel hívható!
