Gazfickónyelv

A gazfickónyelv

„El is indultak és kiérve a nádas sűrűjéből már sokkal kellemesebben is érezték magukat.
– Már csak azt kell megtanulnod, hogy legyél barátságtalan. – mondta Manócska Segít Manónak.
– Miért? – kérdezte csodálkozva Segít Manó.
– Hmm. Mi a terved, mit mondasz majd a koboldoknak? – kérdezte Manócska és fürkész tekintetet vetett Segít Manóra.
– Egyszerű. Azt mondom, “Csodaszép napot barátaim! Eljöttem, hogy segítséget kérjek tőletek egy gonosz varázslat megtöréséhez. Kérlek szépen adjátok ide a dudaorr varázslat ellenszerét, hogy megszabadíthassam egy kedves vadkan barátomat a gonosz tréfám csúf következményétől. Köszönöm előre is, és legyetek olyan jók, siessetek, hogy mielőbb segíthessek rajta!”
– Hmm. Ez szép. – vonta fel a szemöldökét Manócska. – És mit gondolsz? Mit fognak erre felelni a koboldok, akik tényleg koboldok?
Segít Manó kicsit elgondolkozott, aztán szomorúan felelte:
– Hát, hatalmas hahotázásba törnek ki, megdobálnak sárral, aztán fityiszt mutatnak és minden bizonnyal azt mondják: “Abból nem eszel barátocskám! Soha nem fogod megtalálni az ellenszert.” És még ez a jobbik eset. Lehet, hogy adnak valamilyen szert, amivel még nagyobb galibát okozunk majd. – csóválta meg a fejét Segít Manó:
– Igazad van Manócska. Meg kell tanulnom barátságtalan, haszontalan gazfickónyelven. De kitől tudok én ilyesmit tanulni? – kérdezte kétségbeesetten Segít Manó.

Közben megérkeztek az óriási tölgyfához.
– Össze kell fognunk! – mondta Manócska. – Itt az erdőben sajnos, vagy inkább szerencsére nem ismerek olyan gazfickót, akitől tanulhatnál. Nekünk kell úgy tenni, mintha azok lennénk. Tegyünk egy próbát! – javasolta Manócska. – Mindenki találjon ki valami gazfickóságot, amit megtaníthat Segít Manónak!”