Kívül tágasabb

5. felvetés:

amelyben a könyvben gyakran előforduló szakkifejezésekkel ismerkedünk meg, mint például integráció, inklúzió, esélyegyenlőség és egyéb huncutságok.

Ha nem ismeretlen számodra az integráció fogalma, akkor valószínűleg többségi iskolában tanulsz, vagy olyan munkahelyen dolgozol, ahol fogadnak sérült, vagy egyéb okból a sormintába nem illő embereket. Vagy épp ellenkezőleg: olyan suliba jársz, ahol külön nevelik a látássérült gyermekeket szegregált, szeparált oktatás formájában. Az integrációs folyamatok a külön nevelt gyerekek életére is befolyással bírnak, hiszen azzal, hogy családban nevelkedsz, eljársz a sportegyesületbe, a zeneiskolába, vagy bármilyen más többségi közösség tagja vagy, neked is nap mint nap dolgoznod kell a beilleszkedéseden – és a veled együtt élőknek a befogadásodon.

Talán már találkoztál az inklúzió kifejezéssel is. Többféle összefüggésben beszélhetünk róla, én most a pedagógiában megjelenő inklúziót fogom röviden, lényegre törően elmagyarázni.

Az inklúzió egyrészt az a fajta befogadás, ahol mindenki képességei, lehetőségei és vágyai szerint élheti meg társas kapcsolatait, kölcsönösen alkalmazkodva a közösséghez, az intézményi elvárásokhoz. (Másrészt sok minden más.) Az integráció ennek az előszobája, olyan állapot, ahol a sérült személy fogadása már megtörtént, de társai többségével ellentétben ő még nem vált teljes jogú tagjává a közösségnek és részesévé mindennapi életének.
Az inkluzív nevelés módszertanának egyik fontos alapelve, hogy nem elsősorban a befogadásra váró személyt helyezi középpontba. Az inkluzív iskola amellett, hogy igyekszik megfelelően viszonyulni a sérült gyermek egyediségéhez, figyelemmel van a diák környezetére, a tanulói sokféleségre is, amelynek révén közvetve, hosszú távon az egész közösségre jótékony hatást fejt ki. A fogadás intézményével gyakorta találkozunk, hiszen törvény is garantálja a diák jogát az integrációban való részvételre. A befogadással is összefutunk néha – nem igaz az, hogy nincsenek befogadó közösségek –, de mivel ezt a fajta folyamatot felülről nem lehet irányítás alatt tartani, az inklúzió sokszor meghiúsul, vagy veszít a lendületéből.

Ezért ritkán tetten érhető.
Az inklúzió az élet más területein is helyet kér, és nem csak az oktatásban vannak jó programok, amelyek annak megvalósulását segítik, sürgetik. De mivel én pedagógus vagyok, elsősorban az iskolai befogadás-ösztönzés módszereivel foglalkozom, és azon munkálkodom, hogy mind jobban érezd magad többségi közösségeidben.

Nem feledve azt, hogy a befogadás-ösztönzés nem ér semmit, ha a befogadásra váró személy nem siet elé azzal, hogy maga is kész az alkalmazkodásra.
Az útikalauz abban nyújt segítséget neked, hogy sikeresebb legyél ebben a hősies küzdelemben. Persze mindehhez a befogadó közegnek, tágabb értelemben a társadalomnak és vezetőinek biztosítania kell az esélyegyenlőséget számodra is ugyanúgy, mint többségi társaid
számára. Jó példa ennek az elvnek az érvényre juttatására az országban néhány évtizede erőre kapott akadálymentesítési program, amelyet már törvény is szabályoz.

De említhetném még az adaptált érettségi vizsgák rendszerét, vagy a különböző járadékokat, támogatásokat is, amelyek a munkába állást, az önálló életvezetést segítik.

Mindezek arról tanúskodnak, hogy az elfogadás és a befogadás rendszerének elméleti háttere szépen kidolgozott, illetve az egyenlő esélyek megteremtésére tett kísérletek rendszerszintű változásokat generáltak, viszont a magyar társadalom még nem készült fel rá, hogy teljeskörűen felvállalja annak üzemeltetését, illetve megértse üzenetét.

Mivel az emberek húzzák meg a befogadás határait, közvetlenül náluk érheted el, hogy ezek a határok megváltozzanak, kitolódjanak, vagy mind több átkelő nyíljon rajtuk. A következő fejezetekben a könyv ehhez a munkához nyújt hathatós segítséget elsősorban számodra és
családod, barátaid, pedagógusaid számára.