A legmegfelelőbb időszakban kaptam kézhez a mesét, mivel Kikelet lévén, nagy hangsúlyt fektetek a környezeti nevelésre. Éppen a növények életfeltételeivel foglalkoztunk játékosan és mesét kerestem, ami bevezeti óvodásaim fantáziáját az erdőbe, amikor megérkezett hozzánk ez a mese. Olyan volt, mint amikor keresek valamit, és egyszeriben elém toppan, és megszólít, megérint, mintha tudta, érezte volna a mese, hogy hívom, várom, keresem. Nagy örömmel tártam a gyerekek elé ebéd utáni pihenés idején.

A mai óvodás gyerekek igen leterheltek mentálisan, pszichésen, fizikailag az őket ért ezernyi impulzustól. Nem is gondoljuk, mennyire elfáradnak a nap közbeni rendszeres kezdeményezéseken túl szervezett délelőtti szakkörökön, legyen az szivacslabdás foglalkozás, kutyával asszisztált terápia, gyógypedagógiai fejlesztés. Ezért ebéd után általában alig tudják megvárni a szeretett meséket, verseket és szinte azonnal mély álomba merülnek.

Mióta a Zöld Fülű Manócskát kezdtem nekik mesélni, megérezték a mese különlegességét és lekötötte érdeklődésüket Manócska története. Lelki táplálékra találtak benne. Legeslegjobban a helyzetkomikumokat kedvelték. Ráéreztek arra, hogy a mesében található vicces helyzetek, humoros szólások, – főleg, ha arra a meseolvasó is ráérez és megfelelően interpretálja a gyerekek számára, ügyelve a hangsúly – hangszín – hanglejtés helyes alkalmazására – gyerekek számára íródott. Nagy örömömre szolgált, mert a mesében található barátságos humor a humorértés összetett képességének kibontakozását segítette.

A gyerekek szerették a párbeszédeket, várták, hogy a szereplők beszélgetésbe, interakcióba lépjenek egymással, melyben a mese bővelkedik. Nagy erénye a mesének, hogy a gyerekek nyelvén íródott, nem tartalmaz bonyolult mondatokat.

A könyvet olvasva úgy érzem, hogy az író nem felejtette el önmaga gyermekségét, hűségesen őrzi, továbbá ismeri és tiszteli a gyermekek mágikus világát, és ezért képes gyermekeivel megteremteni a közös mesevilágukat. Az összebújós, közösen kitalált mese, az érzelmi biztonság, a közös kalandra való vágy, a huncutság, az összetartozás áthatja az egész kedves történetet. Érzem benne az apa részéről az osztatlan figyelmet gyermeke felé és az kettőjük között kialakult ősbizalom jelenlétét. A meséből érezhető, hogy az író ösztönösen tudja, hogy ott, ahol a közösen átélt helyzetek, konfliktusok és kalandok történnek, ahol közösen küzdik le az akadályokat és együtt jutnak el a megoldásig, kialakul az érintetlen, közös bizalomra épülő kapcsolat, ami az egész életre szóló, biztonságos kötődés alapja.

Szerettem ezt a mesét. Biztonságot adott a hallgatóságomnak. A gyerekeknél spontán módon kialakultak a belső képek, tanúja voltam, hogy megjelent a kettős tudat, az elaboráció, ahol nemcsak a mesemondóra figyeltek, hanem befelé, a saját egyedi és megismételhetetlen belső fantáziavilágukra. Örömmel töltött el, hogy olvashattam a gyerekeknek. Én is gazdagodtam tőle.

Rejtő Hajnalka
óvodapedagógus